Ezt az oldalt azért nyitom meg, hogy lehetőséget teremtsek a pályázatokról, illetve a weboldalon működő pályázatfigyelőről szóló kötetlen beszélgetésnek.
Itt lehet dicsérni a pályázatokat, a pályáztatókat, vagy összehasonlítani, esetleg elmarasztalni őket ezért-amazért. Itt lehet hasznos, új információkat megosztani a többiekkel. Lehet kérdezni, válaszolni, ötletelni, beszélgetni, sőt, eldicsekedni a pályázati eredményekkel.
Néhány szót szeretnék kezdésként az Irodalmi pályázatfigyelőmről szólni, mégpedig azért, mert van pár olyan kérdés, amit már többször meg kellett válaszolnom szóban, vagy levélben, tehát úgy tűnik, hogy több embert is érdekel, és esetleg bizonyos félreértéseket is sikerül eloszlatnom vele. Összeszedtem ezeket a kérdéseket, és csatolom hozzájuk a válaszokat:
- Ki működteti ezt az Irodalmi Pályázatfigyelőt? Milyen szervezet, cég áll mögötte?
A pályázatfigyelő a saját magán-weboldalam része. Egyedül én, mint magánszemély működtetem. Semmiféle szervezet, cég, stb. nem áll mögötte.
- Miért csinálom?
Szégyenlős író voltam, sokáig nem mutogattam az írásaimat senkinek. Nem akartam ezzel kéretlenül terhelni az embereket. Aztán 2007-ben ráakadtam egy irodalmi pályázatra. Először találkoztam ilyesmivel. A pályázat kiírásában arra kértek, hogy küldjek be valamilyen saját írást. Arra gondoltam, hogy ha direkt kérik, akkor küldök. Nem bántam meg…
Azóta is nagyon sok pályázaton részt vettem, s bátran mondhatom, hogy sokat köszönhetek nekik.
Elkezdtem vadászni a pályázatokra, de bizony igen nehéz dolgom volt. Nem találtam olyan oldalt, ahol szépen, gondosan összegyűjtögették volna azokat a kiírásokat, amik engem érdekeltek. Így aztán magamnak kellett ezt a gyűjtögető munkát elvégeznem.
Miután pedig összeszedtem a pályázatokat, arra gondoltam, hogy miért ne oszthatnám meg másokkal is a gyűjteményemet… Hát megtettem. Miért ne?
- Miért nincsenek gyerekeknek szóló pályázatok a gyűjteményben?
Néha vannak. Általában olyan pályázatokkal foglalkozom, ahol nincs korhatár-megkötés, de olykor mégis teszek kivételt, ha a kiíró személyesen megkeres.
Nem azért van ez így, mert esetleg valami bajom van a gyerekeknek szóló pályázatokkal (nincsen), hanem azért, mert az egész pályázatfigyelést szabadidőmben, önkéntesen végzem, és még több pályázati kiírás gyűjtéséhez már nincs elég szabad kapacitásom.
- Fizetnek nekem ezért a munkáért?
Nem. Önként és ingyen vállaltam ezt a tevékenységet.
(Ennek ellenére magánszemélytől már kaptam támogatást.)
- Milyen kapcsolatban állok a pályáztatókkal?
Változó. A legtöbbel nincs semmilyen kapcsolatom.
Néhány helyen egy kicsit ismerős vagyok, mert korábban én is indultam valamilyen pályázatukon, illetve van egy-két olyan pályázat is, aminek a lebonyolításában részt veszek valamilyen formában; például zsűrizek, tehát ezekkel nyilván szorosabb a kapcsolatom.
- Mindegyik pályázaton elindulok, amelyik felkerül az oldalra?
Nem. Egyre kevesebb pályázaton indulok. Még talán a tizedén sem. Viszont nagyon szurkolok nektek. :-)
55 hozzászólás
Én is találtam valamit.
Egy cikk az irodalmi pályázatokról: Ring magazin
Ezt találtam:
http://kapcsolat.hu/blog/blogverseny_20100815
Mindenesetre a test és a lélek valamilyen szinten harmóniában van.
Én is nagyon rég olvastam, és főleg filmekből maradt meg a karakter, de kívül taszító, belül vívódó emberre emlékszem. Gyenge személyiségek esetében a külső spk esetben meghatározza a belsőt.
Rég olvastam már, de úgy rémlik, hogy ilyen "vegyes" figura Hugo Quasimodo-ja is. Vagy nem?
Áthoztam ide ezt a vegyes, illetve ellentétes érzelmek témát. A napokban néztem meg – újra – Francis Coppola: „Apokalipszis most” c. filmjét. A főszereplő egy katona/bérgyilkos, akire piszkos munkákat bíznak. A film róla szól, a néző lassan azonosulni kezd vele, szimpatikussá válik. Aztán lelő egy sebesült nőt, és a néző elbizonytalanodik. A film végén lemészárolja a „megváltót”, ami által hányingere támad az embernek, és kiemelve a fanatikusok közül a haver srácot – ami pozitívum – elindul vissza. A film érdekes, főleg az, ahogy a rendező játszik a nézők érzelmeivel, mégis jobbszeretné az ember elfelejteni. De nem tudja, és ettől válik zseniálissá.
Kedves Teréz,
örülök, hogy megtaláltad a weboldalamat. Kívánok, hogy legyen szerencséd minél több pályázatnál!
Kedves Quasimodo,
köszönöm az elismerő és a humoros soraidat is.
Dehogy törlöm!
Kedves Kriszti,
örülök, hogy kaptál végre választ, és az ráadásul nem is olyan rossz válasz...
Kedves Juditti!
Nagyon ritkán találni olyan irodalmi pályázatot, aminek nincs nevezési díja. Hogy itt nincs, ez csak az irodalomszeretetnek, és a megszállottságnak köszönhető.
Én, aki már egy ideje gyerekeknek írok többet, nagyon sok szeretetet kapok tőlük. Végighallgatják az általam előadott verseket, meséket,
farsang idején pedig természetes, hogy én is jelmezben lépek közéjük. A gyermekek közössége nagyon hálás publikum.
Üdvözlettel:Tulok Teréz
Kedves Judit!
Próbáltam valami humort írni a vendégkönyvedbe a segítségedért, a jóindulatodért, a kezdőknek nyújtott segítségedért, de a terjedelem miatt nem sikerült. Így hát, kénytelen vagyok idemásolni, ha úgy véled rosszul tettem, nyugodtan töröld le, nem sértődöm meg.
„Kedves Judit!
Én is köszönöm a nekem, és a többi kezdőnek pályázati oldaladdal nyújtott segítséged. Hálám jeléül megpróbálok egyik írásommal kis mosolyt csalni az arcodra.
Vettem rovarirtót.
Az idén, mintha több volna a szúnyog, vagy az életkorommal egyenes arányban ízlik nekik a vérem. Hja kérem, aki a legjobb piákat issza, ne csodálkozzon, ha a szúnyogok a bőrén részegednek le. Egy darabig jóban voltunk, hiszen nincs jobb haver egy szesztestvérnél, de amikor a rokonság is megjelent, bevallom kissé gondolkodóba estem. Mert ugye, a rokonságnak is van rokonsága, és ha beleszámítom, a Trianonnal elszakított családtagokat, valamint az ötvenhatos disszidenseket, nem hiszem, hogy szerény felületemmel el tudom látni őket. Végül, meghánytam, vetettem a dolgot, és nem törődve a csábosan zümmögő női szívekkel úgy döntöttem, férfias határozottsággal lépek fel.
A dobozt a lakás központi légterében helyeztem el, az aszúsüvegek elé. Bekapcsoltam a lila fényt és nyugovóra tértem. Másnap azonnal ellenőriztem, a rácsot, amely halálos feszültséget tartalmaz, és gonosz elégedettséggel vettem tudomásul, a fémet ellepő szárnyasok látványát. Úgy döntöttem, alkalomhoz illően aszúval ünneplem a dolgot, ám mozdulatomra, és persze messiás személyiségem hatására a holtak feltámadtak. Ámulva követtem őket tekintetemmel, keserűen véve tudomásul, a dolgok változtathatatlanságát.
Vagy mégis?
Mintha egy kicsit barnábbak lennének…”
Közben történtek fejlemények. Kiderült végre, hogy mindössze 2 pályázó nyújtotta be tankönyv-pályázatát... Nem nyert senki a meghirdetett díjak közül (néhány százezer ft...), de ajándékot valószínűleg kapni fog az osztály, akiknek része volt az írásban. Örülök neki, mert a gyerekek nagyn várták a visszajelzést és biztosan jól esik majd nekik a hír!
Sajnos, nem tudok neked semmi okosat mondani ezzel kapcsolatban, de hátha valaki más...
Kedves Juditti!
Nekem is van azzal bajom, hogy azt várom el másoktól, ahogyan én is cselekedek...
Most megint értetlenül állok egy eset előtt: egy népszerű tankönyv kiadó céggel kapcsolatos a dilemmám; még tanév elején írtak ki pályázatot, áprilisra ígérték az eredményhirdetést. A honlapon semmi a dologról, sőt, a pályázati kiírások (több volt egyszerre) sincsenek már fenn. Azóta számtalan módon (kivéve a személyes odautazást) próbáltam infóhoz jutni tőlük az eredményről - sikertelenül. Ha telefonálok, össze-vissza kapcsolgatnak, nem tudják, melyik kollégához tartozik, senki nem tud semmit. E-mailre nem felelnek. Pedig azzal sem lenne gond, ha azt mondanák, nem ütötte meg senki az általuk szabott mércét, csak tudnám meg, hogy beérkezett a pályázatunk (nagy munka volt, két felnőttön kívül egy osztálynyi gyerek dolgozott rajta..) Nekem a résztvevők teljes semmibevétele jön le és értetlenül állunk a dolog előtt... csak szeretnénk megtudni, mi volt jó a beadott dologban, min lehetne a jövőben javítani, stb. Egyszerűen nem tudom, hová fordulhatnánk, hiszen a gyerekek is mindig kérdezik, kaptunk-e hírt. De sok-sok km-t azért nem szívesen utaznék emiatt, hiszen azért lenne a telefon, a levél, az e-mail.
Arra is kíváncsi lennék, hogy csak minket érdekel ez vagy más pályázók is próbálkoznak náluk?? Ha van valakinek ötlete a megoldással kapcsolatosan, szívesen olvasnám.
Szia Kriszti!
Nekem szóltak, hogy várnom kell a díjra. A múlt nyáron, éppen egy éve nyertem. Újra és újra halogatták, aztán most már hónapok óta csend van. Egyébként a Tollal.hu portálról van szó. Azóta más lett a szerkesztőség, de ők sem fizetnek, hanem az előzőre kenik. Eddig hallgattam, meg vártam, de most már föladtam.
Leginkább azért sajnálom, mert életem első pénznyereménye lett volna. Soha azelőtt, és azóta nem tapasztaltam egyetlen pályázatnál sem olyat, hogy ne adták volna át a díjat.
Én magam is készülök egy pályázat kiírására, de addig nem teszem közzé a felhívást, amíg a díjazás nem lesz biztosított. Saját zsebből persze nem megy, tehát támogatókért kalapozok. Viszont ha már egyszer kiírom a pályázatot, és megígérem, hogy ezt vagy amazt kapnak a díjazottak, akkor ha törik, ha szakad, azt megkapják.
Nagyon nehéz megértenem mások másfajta működését...
Kedves Juditti!
Ez már a többi pályázó miatt sem lenne rossz, hiszen mindenki ezeknek a dolgoknak a tudatában nyújtaná be következő pályázatát ezekhez a kiírókhoz! Anna hozzászólása is bizonyítja, hogy nem mindig udvariasságból történik meg, hogy pl. egy pályázónak "rejtjelesen" vagy egyértelműen tudomására hozzák, hogy nyert és megtudakolják, ott lesz-e az eredményhirdetésen. ha nem megy el - lehet, hogy más nyer, hiszen bizonyára sok a jó pályázat és az olyan ünnepromboló, hogy mondják a nevet és nincs ott a nyertes...
Nemrég egy mesepályázaton bekerült a "legjobbak" közé egy kis barátnőm (10 éves) írása is, elhívták az eredményhirdetésre (innen több száz km), de azt nem tudatták, igazából nyert-e. Több alkalommal telefonáltam, nem könnyű volt megtudni, nyert-e, azt mondták, ha megmondanák, csak a nyertesek jelennének meg a díjátadón... De könyörgöm, egy gyereknek hogyan esik, hogy utazik a szüleivel - izgalommal, várakozással- egy csomót, s ott még csak meg sem említik a nevét! Valahogy természetes, hogy nyertesként szívesebben tenné ezt.
Juditti, az olyan esetekben, amiről Te is írsz, nekem az a bántó, hogy legalább szólnának, hogy nézd, kicsit várni kell a nyeremény kifizetésére, de meglesz - vagy előre szóltak volna, hogy igen, ennyi lenne a nyeremény, de sajnos ez vagy az. A legrosszabb ilyen helyzetekben az, hogy ha a kiíró lapít, a beküldő meg csalódik.
Szia Juditti!
Köszönöm a választ, igen én gondoltam rá, hogy megírom, legalább kiírom magamból
Kedves Anna,
sajnos nem tudok sem okosat, sem bíztatót mondani.
Mindenütt vannak tisztességtelen, sumák dolgok.
Én például úgy jártam egy éve, hogy fennhangon ki is hirdették, hogy első helyet szereztem egy pályázaton, ahol 40ezer forint volt a fődíj. A gratuláció megvolt, a fizetés elmaradt.
Talán azt kellene csinálnunk, neked is, nekem is, hogy nyilvánosságra hozzuk az ilyen pályáztatók nevét...
Nem tudom...
Bocsánat, lemaradt,köszönöm a válaszodat előre is!
Üdvözlettel: Anna
Kedves Juditti!
A tanácsodat szeretném kérni, nemrég ( életemben először ) indultam egy pályázaton. Egy ma nagyon felkapott írónő hirdette meg a pályázatot. A pályázat lejártával kaptam tőle egy gratuláló emailt, nyertem és meghívott a díjátadásra. Én megírtam, hogy sajnos nem tudok elmenni, megegyeztünk, hogy az ajándékot postán küldi el. Később olvastam a pályázat nyerteseinek névsorát nem voltam köztük, természetesen megkérdeztem tőle, hogy akkor én nyertem, vagy félreértés történt? Azt írta erre, hogy a novellámból használt fel egy idézetet így tulajdonképpen nem nyertem, de az ajándék könyvet, amit írt küldi nekem. Ez egy hónapja volt, a könyv nem jött meg. Nagyon elkeseredtem, nem tudom, ha el tudtam volna menni az eredményhirdetésre, akkor a nyertesek között lehettem volna?
Azt sem értem, hogy miért kellett gratulálni, ígérgetni, amikor nem nyeretem semmit, csak tapasztalatot.
Vannak ilyen átverős pályázatok? Te mit tennél a helyemben?
Szívesen.
Köszönöm az ajánlást, írtam is nekik gyorsan. Sajnos, tábor, személyes megjelenés az Íroiskolában nem megoldható, hiszen vidéki vagyok, két kisgyerekkel, két munkahellyel... Remélem, azért sikerül kapcsolatba kerülni velük, legalább neten keresztül
Köszi még egyszer!
Kriszti
Kedves Kriszti,
tudok ilyet ajánlani: Szecsődy Péter és a Garbo Kiadó.
Van ott ingyenes íróiskola, műhely, szerkesztői véleményezés, de nemsokára tábor is lesz.
Ezen az oldalon minden információt meglelhetsz:
Lilaköd - Könyveskávézó
A táborra még 20-ig lehet jelentkezni. Ezzel kapcsolatos tudnivalók itt vannak: Írótábor
Legyen szerencséd!
Egy kérdésem lenne: tudtok esetleg olyan személyt/oldalt, aki/ahol irodalmi alkotásokról véleményt lehet kérni? Mostanában annyi helyre küldtem be írásaimat, néhányról beképzelten azt gondoltam, jól sikerültek - volt közte mese, novella is - , azonban nem kerültem a nyertesek közé.
De komolyan: szívesen megmutatnám valakinek néhány írásomat, hogy biztasson vagy ábrándítson ki; illetve, ha van még remény, akkor min kellene csiszolnom, javítanom...
Ami érdekes az az, hogy amikor elolvasom a nyertes műveket, több esetben nem érzem azt, hogy "most már értem, miért ez az írás győzött!" - szóval, bizonyára elfogult vagyok magammal
Kedves Eta,
ez itt a "beszélgetős oldal", szóval, beszélj csak bátran!
Kedves Juditti!
Köszönöm a választ. A bemutatkozásodat olvastam, most elolvastam az interjut is. Milyen szerencsés tulajdonság, hogy minden kérdésre azonnali, kész, szabatos válaszaid vannak. Úgy érzem tudod mit akarsz, de ugyanakkor sok szabadságot adsz magadnak. Azt tudtam, hogy tanárnő vagy, de az írásaid után, és hogy segítesz a kezdőknek azt hittem szabadúszó vagy.
Az egyik kérdés különösen megfogott , hogy észleled-e az általad szeretett, vagy olvasott író v.költő hatását a saját írásaidon. Én az elmúlt félévben kétszer találkoztam ezzel az érzéssel, és eléggé megrendített. Állítom, ha valaha olvastam is, az utánérzés nem volt tudatos.
Bocs. egyik hibám a sok közül,bőbeszédű vagyok.
Szeretettel Zentai Eta
Kedves Eta,
köszönöm az érdeklődésedet.
Nem jelent meg új könyvem, eddig csak a ˇ"Visszafelé szaladő fák" című regényem, amit te is olvastál.
Ennek a könyvnek eddig csupán a szülőfalumban volt egy szerény bemutatója, most pedig Budapesten lesz.
Sajnos, nem jól tudod. Az írásból nem tudok megélni, ingyen csinálom minden egyéb irodalmi tevékenységgel együtt - beleértve zsűrizést, publikálásokat, találkozókat, vagy ezt a pályázatfigyelőt.
(Író-olvasó találkozó esetében előfordult már, hogy minimális tiszteletdíjat kaptam.)
A tényleges írásra alig jut időm, s az sem rendszeresen. Különben pedig matematikát oktatok.
Itt bővebben olvashatsz rólam: Bemutatkozás , vagy esetleg itt: Interjú velem
Kedves Juditti!
Mi a könyved címe? Pályázaton nyerted a megjelenést, vagy egyszerűen beküldted egy nagy kiadónak?
Gratulálok, ez rövid időn belül a második könyv!
Ha jól emlékszem Te márcsak írással foglalkozol. Mennyit időt töltesz írással naponta?
Bocsánat a kiváncsiskodásért, de nagyon érdekel.
Köszönettel Zentai Eta
Kedves Aranka,
örülök a hozzászólásodnak. Jó, ha minél többen elmondjátok tapasztalataitokat, mert így tudunk egymásnak segíteni.
Kedves Judit!
Gyakran látogatom a honlapodat, és nagyon örülök, hogy lehetőséget adsz a pályázatokról való beszélgetéshez. A már "harcedzett" pályázók sokat segíthetnek tapasztalataikkal azoknak, akik úgy döntenek, hogy megmutatják másoknak is a fiókban őrzött írásaikat.
Szerintem is érdemes - főleg az út elején - megmérettetni magunkat, hogy valóban mások is látnak-e bennünk tehetséget. Meg kell tanulni, hogy egy-két sikertelen eset ne vegye el a kedvünket, de azt is, hogy a segítő kritikákat gondoljuk át. A zsűrizés valóban nagyon szubjektív, ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem, ezért nem kell elkeseredni, ha nem úgy sikerül mindig, ahogy szeretnénk.
Én már jártam úgy egy irodalmi közösségi portál pályázatánál (lehetett szavazni a művekre), hogy a versemet a szakmai zsűri első hellyel díjazta, és az eredmény kihirdetése után elképzelhetetlen támadásokat kaptam, ami odáig vezetett, hogy lemondtam a helyezésről, díjról egyaránt. Többé ilyen pályázatokon nem indulok. Ma már megválogatom, milyen pályázatokra küldök be munkát.
Kedves Eta, gratulálok a sikeres szereplésedhez!
Mivel voltam már néhány eredményhirdetésen, akár pályázóként, akár a másik oldalon állva, azt kell mondanom, hogy valóban felfedezhető némi "belterjesség". Idézőjelezem, mert nem biztos, hogy ide ez a szó. Inkább azt mondom, hogy vannak rutinos pályázók, akik rendszeresen próbálkoznak, s így ismerőssé válnak. Ne gondolj mögé semmi rosszat!
Szóval, a "puszilkodás" utalhat erre is, de lehet, hogy csupán az egyéni temperamentum függvénye, hogy ki puszil, s ki nem.
Kedves Juditti!
A napokban zárult egy pályázat, ahova a legjobb 15 közé bejutott az írásom, ezért elmentem a díjkiosztóra. Egy emléklapot nyertem. Ezzel nincs is baj, de az egész díjkiosztás olyan belterjesnek tűnt.Például a nyertesek egy része puszival, öleléssel köszönte meg a díjat. Én tizenéves koromtól írok /már nyugdíjas vagyok/ csak másfél éve próbálkozom a nyilvánossággal, lehet, hogy ez a bevett szokás?
Üdvözlettel Zentai Eta
Én is másolom egy másik hozzászólásomat:
>>
... én azt mondanám, hogy akármilyen is a kiíró, kérdezni mindig érdemes. Ha korrekt, normális választ kapsz, az szuper. Ha nem kapsz választ, vagy nem megfelelő stílusú, hangvételű választ kapsz, akkor pedig lesz egy képed a pályázat kiírójáról, és eldöntheted, hogy egy arrogáns, vagy nem válaszoló, vagy "bunkóskodó" pályáztatóval akarsz-e, érdemes-e tovább foglalkoznod.
Azt gondolom, hogy ha egy pályázat kiírója korrekt, tisztességes, akkor semmi oka nincs arra, hogy ettől eltérő módon válaszoljon a pályázattal kapcsolatban felvetődő kérdésekre. (Feltéve, ha a kérdező stílusa is normális.)
Ha nem válaszol, vagy agresszív lesz, esetleg mellébeszél egy-egy kérdés kapcsán, akkor ott valami nem tiszta. (Jó esetben csak arról van szó, hogy ő maga se tudja a választ, mert átgondolatlan a kiírás.)
Szóval, szerintem, kérdezni hasznos, és az is informatív, ha nincs válasz.
<<
A szerzői jogokról nem olyan egyszerű lemondani, legfeljebb a megjelentetés jogába szólhatnak bele. Ahhoz azonban, hogy beleszóljanak, előbb alá kell írni egy erről szóló megállapodást, vagy nyilatkozatot. Esetleg ha a pályázat kiírásában szerepel ezzel kapcsolatban valami konkrétum, akkor azzal, hogy pályázol azt elfogadod. Azonban, ha a kiírásban nincs semmi konkretizálva a megjeléssel kapcsolatban, és később külön papirost sem íratnak alá veled ez ügyben, akkor nem pampoghatnak amiatt, hogy hol mit jelentetsz meg.
Persze, mindezzel együtt, ha rákérdez valamire a potenciális pályázó, akkor arra bizony illik tisztességesen válaszolnia a pályáztatónak. Szomorú, hogy a színvonal itt, a kultúrális életben is egyre mélyebbre csúszik.
Sajnos, alsó határ nincs. Én nyertem úgy pályázatot egy évvel ezelőtt, hogy azóta sem kaptam meg a díjamat...
Volt már részem néhány igencsak durva válaszban, pedig tényleg normális módon kérdeztem. Bemásolom ide a hozzásólásom egy részét, amit a krimiíró pályázathoz írtam:
Az ilyen "addig el kell jutni a nyertes novellával" válaszoktól mászok a falra. Persze a válaszadóknak az eszébe sem jut, hogy a kérdező csupán azt szeretné tudni, egyáltalán van-e értelme elindulnia az adott pályázaton, ha az elérhető eredmény vagy a feltételek nem olyanok, mint szeretné.
Ez a másik válasz, ami még bosszantani szokott. Persze hogy tudom, nyernem kell, csak nem mindegy, megéri-e számomra befektetni a rengeteg energiát a pályázat megírásába.
Bocsánat a helyesírási hibákért, de a nap rásüt a monitorra és nem látok tisztán
De nem akarom megvonni magamtól a napsütést sem.
Biztosan többször csalódhattál emiatt. Nekem még nem volt ilyen tapasztalatom, de talán azért, mert eszembe sem jutott - pedig nagyon igazad van! ha átruházom a jogokat, akkor nem rendelkezem vele többé!
Nekem abból volt több elkeserítő tapasztalatom, hogy kérdésemre (e-mail, fórum) egyáltalán nem kaptam választ! Pl. egy-egy eredményhirdetéssel kapcsolatos kérdésre. nincs a honlapjukon sem, e-mailben sem válaszoltak. A felhívás viszont még fenn van a honlapjukon...
Másik: volt olyan. hogy telefonon érdeklődtem (rég esedékes) pályázati eredményről, erre azt mondták 4 hete, hogy 1 hét múlva fenn lesz az oldalon... Azóta sincs:
Én akkor vagyok csalódott, ha egy pályázati kiírásnál lehetőség van kérdezni fórumban vagy levélben, és ha rákérdezel szépen valamire, akkor kultúrálatlan módon válaszolnak vissza.
A legjobban azt nem szeretik, tisztelet a kivételnek, ha például a műved szerzői jogaira kérdezel rá. Pedig fontos. Mert ha netán nyersz, és kiteszed a honlapodra és ez a kérdés nincs tisztázva, bizony bajod lehet belőle. Itt most nem arról van szó, hogy én vagyok a 28., aki ugyanazt kérdezi vagy hogy 100%-ig biztos vagyok benne, én leszek a befutó.
Szeretem tudni, mi lesz az alkotásom sorsa, ugyanis, ahogy Kriszti is írta, sok energiám van benne. Nekem minden írásom olyan, mintha a gyerekem lenne.
Szerencsére vannak nagyon korrekt kiírások is, ahol előre mindent leírnak.
Mindig visszajövök ide, mert úgy érdekelnének mások tapasztalatai, véleményei...
Nem baj, Kriszti, sőt, örülök neki. Köszi.
Nekem erre már nemigen futja az energiámból...
Amelyik lejárt pályázatnak megtudtam az eredményét - van, hogy e-mailben rákérdezek, s aznap teszik fel a honlapra - beírtam a LEJÁRT PÁLYÁZATOK hozzászólásaiba, remélem, nem baj. A Rokonsportról még mindig nincs hírem, pedig már e-mail-t is írtunk.
Ismét egyetértek veled. A közöségszavazás sajnos manipulálható, s bizony, akadnak néhányan, akik manipulálják is. Nem szerencsés dolog ilyen módon dönteni a díjak sorsáról, de az a helyzet, hogy a pályázat kiírójának szíve joga úgy szervezni a pályázat menetét, ahogyan neki tetszik.
Az önismeretis pályázatnál (amiről az előbb szó volt) nem volt semmilyen szavazás. A beérkezett pályámunkák közül bizonyos szakmai (részben irodalmi, részben pszichodramatikai) szempontok alapján egy három tagú zsűri válogatta ki az 50 legjobb alkotást, melyek bekerültek egy Antológiába.
A pályázatnak ez volt a díja. Ingyenes megjelenés + egy tiszteletpéldány a könyvből.
A különdíjakat többnyire magánszemélyek ajánlották föl. Mindegyikük elolvasta (egy kivétellel) az Antológiában szereplő írásokat, s annak adta a saját díját, amelyik írás neki a legjobban tetszett. A zsűrinek ebbe nem volt beleszólása.
Nem ugyanehhez a pályázathoz kapcsolódik, de valamit eszembe juttat... Nem szeretem az olyan pályázatokat, ahol az nyer, akinek a művére a legtöbb szavazat érkezik. Néha beneveztem én is ilyenekre, eleinte lelkesen biztattam pár ismerőst, szavazzon. (Ugye, már ekkor sem arról szól a dolog, hogy mi tetszik és mi nem...) Persze, nálunk azért régebben azért is hátrányos volt a helyzet, hogy itt, a jó ismerősök körében nem volt evidens a számítógép, az internet, mint pl. a fővárosban. Aztán amikor visszanéztem a honlapra, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy míg az én írásomra csordogálnak a szavazatok, addig néhány "szuper alkotásra" ömlenek; már 100-szor annyi érkezett. Ekkor beláttam, hogy a generátorokkal nem vehetem fel a harcot. Bár nekem is ajánlotta ismerősöm, hogy simán lehet nagyon sokszor szavazni, még ha csak egy gépünk van is és ha regisztrálni kell is, de köszöntem szépen, nem kértem! Csalódott voltam. Ha ilyennel találkozom valahol, akkor mindig elgondolkodom, hogy a mai világban komolyan gondolják a kiírók, hogy a legtöbb szavazat a legjobb, legértékesebb, stb. érkezik be és nem arra, amelyik írónak a legtöbb unatkozó ismerőse vagy legtöbb ideje van arra, hogy generálja sorban a címeket és szavazgasson saját magára?! Elég csak a szavazatok arányát megnézni ilyenkor, hiszen kiugróak a többihez képest, és, ugye, senki nem hiszi, hogy arra a honlapra véletlenül odatalál éppen akkor több ezer ember és kiszúrja azt az egyetlenegy "tökéletes+ művet, azonnal regisztrál és szavaz is rá?!
Ez már régebben volt, azóta több alkalommal tapasztalom, hogy zsüri dönt és csak a közönségdíjról dönt a szavazók köre. (És tisztában vagyok vele, hogy én soha, sehol sem kaphatok közönségdíjat, bármilyen alkotást küldök be
Kedves Tímea,
köszönöm a visszajelzéseket.
Az említett pályázatnál a zsűrizésben volt szerepem, illetve egy gyors lektorálást vállaltam magamra, éppen a sok helyesírási hiba miatt. A szervezés, lebonyolítás, stb. nem az én dolgom volt. Ezért az észrevételeket továbbítom a pályázat kiírója felé.
Valószínűnek tartom, hogy nem lett hibátlan a könyv, mert villám-hibátlanítást végeztem (tűzoltást). (A saját időm volt kevés rá, amúgy elszüttyöghettem volna vele hetekig is.)
Ha tudsz olyan lektort, aki több szabadidővel rendelkezik, és ingyen vállalná ezt a munkát, akkor, kérlek, jelezd a pályázat kiírója felé! Én örülnék neki, ha nem rám várna ez a munka legközelebb is.
A különdíjasokat nem a zsűri választotta ki. Maguk a díjat felajánlók választottak, saját ízlésük szerint.
Érdekesség például, hogy a mi listánkon 49. illetve 50. helyen szereplő pályázók is különdíjasok lettek...
Az ünnepségen felolvasó hölgyeket és írásaikat nem ismertem - számomra is meglepetés volt a szereplésük.
Bízom benne, hogy a következő pályázat szervezettebb lesz majd, s talán egyre jobb és jobb írások közül válogathat a zsűri is.
Kriszti, csak bátran!
Az észrevételeid jogosak. Gyanítom, hogy nem vagy egyedül az efféle "zsörtölődéssel"...
Artzt Tímea hozzászólását áthozom ide, mert itt van leginkább helyén:
"Az Önismeret Művészei Antológiában is van néhány súlyosabb helyesírási hiba, jó lenne lektorláni a szövegeket. Tudom, hogy sok munka, de talán megérné a következőben.
Véleményem szerint nem a legjobb alkotások nyerték el a különdíjakat és a zsűri figyelmét. A hatásvadász, olykor iskolás pl. Takács Péter: A titkos tan c. novellája vagy Sárosdi Ádámé: Rettegése. Olykor pedig teljesen dilettáns szövegek is bekerülek az antológiába pl. Caminon innen és túl, Fájó tavasz..
De örömömre szolgált, hogy olyan gyöngyökre is rábukkantam mint: Gál Georgina Ömelemzése, Kontra Marika: A Senkivel találkoztam vagy Geisz László Utószava, melyek százszor irodalmibb alkotások mint pl. Csapó Lajos: Társbérletben c. verse.
Persze a díjazás mindig szubjektív, de lehetne kissé szakmaibb.
Elnézést a szigorú szavakért, az ünnepség és az önök munkája nagyon szeretetre méltó volt, bár a két költőnő versei szintén nem ütötték meg a jó költemények mércéjét pl. a Rákkorház didaktikus és unalmas, klisé szerű zárszava: "a rákkórházban folyik az élet", egy halott búcsúztató hangulatát és retorikáját idézte.
Ez annyiban rontotta az örömömet, hogy valóban elismerés-e, hogy az antológiába bekerültem.
Azért köszönöm a lehetőséget, mert tényleg jó írásokra is bukkantam, és még nem tanulmányozta teljesen át a kötetet.
Üdvözlettel: Artzt Tímea (magyartanár)"
Van még egy észrevételem, amivel gyakran szembesülök. Mégpedig az, hogy amikor kiírják a pályázatot, megadnak egy határidőt, amit nekünk, pályázóknak be kell tartanunk a saját érdekünkben. Ezen kívül megadnak egy határidőt, amikortól az eredmény/ a legjobb művek/ a díjazottak/ stb. olvashatóak a kiíró honlapján. És ekkor jön a rossz tapasztalat - tisztelet a kivételnek: eltelik 1-2 hét (és ez még jó eset, hiszen van, ahol hónap is!), amikor semmi sem mozdul a megadott honlapon. Az ember vissza-visszanéz, hátha ma... Aztán egyszer csak megjelenik egy szöveg, hogy a kiííró maga sem gondolta, hogy ilyen sok pályázat érkezik majd, így az eredményhirdetés későbbre várható, stb. Ugye, ismerős? Naaa, ez az, amit nagyon nem szeretek. (De biztosan azért, mert én is foglalkozom szervezéssel és tudom, hogy minden számba jöhető körülményt, berobbanó problémát figyelembe véve szoktuk megtervezni az eseményt, a helyszínt, az időpontot. )
Naaaa, bocsánat, hogy megint ennyit sikerült írnom, most már elhallgatok
Kedves Kriszti, teljesen egyetértek veled.
Szerintem a pályázat kiírójának kötelessége minden pályázót értesíteni valamilyen formában az eredményről.
Sajnos, ez valóban nem történik meg egy csomó esetben.
Nekem változatlanul azzal van problémám, hogy néhány pályázat kiírója nem jelez vissza az eredményhirdetésről. Sokszor van, hogy "vadásznom" kell az eredményt. Értem, hogy a nyerteseket nyilván értesítik - hiszen amikor én is köztük vagyok, kapok jelzést, de, szerintem, legtöbben sokat dolgozunk 1-1 íráson, beleadjuk szívünket-lelkünket és olyan rossz érzés, amikor legalább egy e-mailben nem tájékoztatnak, hogy megkapták, de nem kerültem be a nyertesek közé.
Most is van nekem és egy ismerősömnek is 1-1 olyan pályázata beadva, amelyiknek az eredményhirdetése május 1-én lesz. Budapesten. Azért gondolom, ha nyernénk/nyertünk volna, előtte csak jeleznének? Azt sem tudjuk, beérkezett-e a pályázat, hiába írtam rá e-mail elérhetőséget is, nem kaptam jelzést róla.
Bocsánat, ha kicsit hosszúra sikerült a "panaszkodásom", de gondolom, nem csak engem zavar ez a dolog. És hátha járnak erre pályázat kiírók is, akikre ez építőleg hathat
Kellemes napot Nektek!
Kriszti
Kedves Eta,
nagyon örülök, hogy nem kellett csalódnod a regényben.